Charlie Brownt és a Peanuts világát itthon is rengetegen ismerik, ha máshonnan nem, a Metro utolsó oldaláról.
Charles M. Schulz sorozatának szereplői – noha gyerekek – felnőtt problémákkal szembesülnek, és nagyon komoly egzisztenciális kérdésekre keresik a választ. Ezek középpontjában a társadalomban létezés és a társadalmi kapcsolatok állnak. Az a helyzet, ahogy mindenki túlélni akar, létezni, miközben olyan emberekkel van körülvéve, akiknek noha hasonló a céljuk, de más-más hozzáállással, stratégiával próbálják elérni azt.
Épp ezért a karakterek közötti interakció gyakran minden empátiát nélkülöz, viszont az olvasó nagyon is együttérez a szereplőkkel, akikben önmagára, és akiknek problémáiban a saját problémáira ismer.
A Peanuts aranykorában Snoopy is hasonló karakter volt, később azonban ez megváltozott: a kutya egy elidegenítő, ellenszenves karakterré vált, kapcsolata a gyerekekkel megszűnt, öncélú lett.
Arról megoszlanak a vélemények, hogy az új Snoopy mennyire bombázta szét a képkockasorozatot, az viszont biztos, hogy a végén – Schulz a halála előtt úgymond elbúcsúztatta a karaktereket – még volt egy-két bölcs, szomorú és igazán megható pillanata.
További műelemzés, társadalomkritika és Charlie Brown a The Atlantic piszok jó cikkében.
Nézd meg 