Ezek után tuti más szemmel nézel a sorozat legjobban utált részére.
A Harry Potter és a félvér herceg leginkább egy felvezetés a sztori lezárásához, és habár nagyon fontos dolgokra derül fény a kötetben, a cselekmény kevésbé intenzív, mint a többi részben. Ráadásul borzasztóan sötét is: megismerjük Voldemort nagyúr előéletét, Harry kicsit belekóstol a sötét varázslatokba, és végül a halálfalókommandó Piton segítségével sikeresen megöli a legerősebb pozitív szereplőt és mentort, Dumbledore-t. Az egész, negatívan végződő részt fel lehet fogni egy igen feszült, nagy vihar előtti csendnek.
Ha a filmről beszélünk, ezt az érzést nem lehet csak a történetvezetéssel felépíteni, az egyik legfontosabb eszköz maga a vizualitás, a képi világ. Ebben talán az összes többinél erősebb lett a Félvér herceg, ez pedig Bruno Delbonnel operatőr érdeme, akit az Oscarra is neveztek a filmért.
A Buzzfeed összeállításából kiderül, miről is van szó.
A filmnek nagyon más a hangulata, mint az eddigi részeknek.
A képek gyakran önmagukban is, mindenféle dialóg nélkül fontos dolgokról árulkodnak, it például Dumbledore mögötti hirdetésen a Divine Magic (Isteni mágia) olvasható.
Ez az érdekes snitt az Odúból egyből megalapozza a hely hangulatát és otthonosságát, ráadásul a sok emelet és az szedett-vedett lépcsők a Roxfortra is emlékeztetnek, ami szintén az otthonosságot és a varázslatosságot erősíti.
A Roxfortba menni év elején sokkal vidámabb (de azért nem felhőtlenül kicsattanó)...
...mint félévkor eljönni onnan.
Az év elején sokkal vidámabb és barátságosabb az iskola.
Ahogy telik az idő, a karakterek egyre elszigeteltebbé válnak.
És ahogy közeledik az év vége, a jelenetek egyre sötétebbek és fakóbbak.
A kviddicspálya is baljóslatúvá válik, pedig korábban az egyik legvidámabb helyszín volt.
A szimmetria nagyon fontos szerepet kap a filmben. Néha viszont egy-két apró részlet miatt nem tökéletes az egyensúly, ez pedig feszült, nyugtalanító érzést kelt a nézőben, miközben a szimmetria maga megnyugtató.
A színek és azok forrása gyakran közvetítik a szereplők érzelmeit.
Harry hevesen lángoló gyűlöletét, amit Bellatrix iránt érez.
Malfoyt pedig egyre jobban elnyeli a kétségbeesés, ahogy telik az idő, és nem tudja végrehajtani a küdetését.
A barátokkal töltött pillanatok viszont melegséggel töltik el az embert.
Az operatőr egy interjúban elmondta, maga a Roxfort is egy sötét karakter a történetben.
A feszültebb pillanatokban elnyelni látszik a szereplőket.
Máskor pedig azt láthatjuk, hogy egy védelmező erő, mint fent is.
A közös keretbe helyezett karakterek között egyfajta közelség, intimitás érezhető.
A Harryék előtt álló feladat leküzdhetetlennek tűnik.
A Pitonnal vívott párbajban pedig Harry teljesen esélytelen.
Delbonnel is elmondta, a filmben kevésbé fontos az akció, mint a karakterek.
Nem csoda, hogy Dumbledore halála egy ilyen közeli, felvételen látható.
És az sem, hogy a kamera még az akció közben is elidőzik a különböző karakterek részletein.
Az üres, sötét nagyterem képe is magáért beszél.
Nézd meg 